Prológus

-Louis, mondd ô vagy én?!- kiabáltam legjobb barátomnak Louisnak, aki már megint nem jött el arra a programra amit kitaláltunk. Mióta barátnôje van, engem észre sem vesz, ami nagyon rosszul esik. Mindig Eleanorral van, aki a barátnôje négy hónapja. Mindig vele van.
-Te választás elé állítasz?-kiabált ô is.
-Igen, mert elegem van abból, hogy mindig vele vagy engem meg észre sem veszel. Louis, lassan úgy járunk, hogy még az utcán sétálva sem veszel észre! Ô vagy én?-kérdeztem újra egy kissebb monológ után, amit teljesen komolyan gondoltam.
-Hogy mi?!-meglepôdve kérdezte-Tudod mit? Ôt választom!-ordította ingerülten, majd kirohant a házból. Az arcomon végig folyt egy könnycsepp, majd egyre több. Eleanort választotta akit csak négy hónapja ismer, engem pedig cserben hagyott, engem aki kiskorunk óta a legjobb barátja volt. Az egész barátságunkat eldobta egy olyan lányért, aki csak kihasználja, majd mikor Louisnak a legnagyobb szügsége lenne rá elfogja hagyni.
Teljesen egyedül maradtam. Louis volt az egyetlen barátom, ô volt az egyetlen aki elfogadott olyannak, amilyen vagyok. Azt hittem engem fog választani, de nem. Eldobta a tizenkét éves barátságunkat, egy lányért. Teljesen egyedül maradtam.